GYIK

Honnan jött az ötlet, hogy főzőiskolám legyen?

Amikor először jártam főzőtanfolyamon, 32 éves voltam, és úgy éreztem, hazataláltam...

Nekem természetes, hogy főzőiskolám van,de ha belegondolok, egyetlen más ismerősöm sincs, aki ezzel foglalkozna. Honnan jött ez nekem? És miért csinálom egyre nagyobb lelkesedéssel már több, mint 6 éve?

 

Kb. 5 éves koromtól már nagyon sok mindenre emlékszem, és tudom, hogy akkor már akartam főzni, és szerencsére ezt nekem otthon engedték is. A házunk közepén volt egy nagy, nyitott konyha, ahol mindig készült valami isteni. Apukám főszakács volt, és nálunk nagyon fontosak voltak a közös családi étkezések. A pazarul elkészített vasárnapi ebédek, a három napos ünnepi lakomák.


Volt kertünk, ahol mindenféle gyümölcs és zöldség megtermett. A vasárnap délutánok úgy teltek, hogy ebéd után kimentünk mondjuk ribizlit szedni, ha éppen az érett, és abból uzsonnára elkészült egy csodálatos torta.

 

Tavasztól őszig a kertben sürgölődtünk, és ahogy értek a gyümölcsök, zöldségek, készültek a befőttek, lekvárok, a pincében volt savanyú káposzta, a padláson lógtak a füstölt kolbászok. Nekem természetes volt, hogy karácsony előtt a rokonság disznót vágott, és apukám saját maga füstölte a szalonnát, töltötte a kolbászt, sózta a húsvéti sonkát. Ő maga építette a füstölőt, nem kellett neki egy kereskedésben trendi smokert venni, ha füstölni akart.

 

Ha játszottam, akkor valamelyik babakonyhámban voltam megtalálható. Már gyerekként gyűjtöttem a konyhai eszközöket. Az egyik első darabom egy régi mérleg volt, amire imádtam pakolni a pici súlyokat. Mondanom sem kell, hogy most is imádom a hozzávalókat kimérni. Nem hiszem, hogy az étel jól fog sikerülni, ha kedvem szerint tetszőleges dolgokat teszek bele tetszőleges mennyiségben :D

 

A legkorábbi, mai napig meghatározó élményem is egy konyhához kötődik. A szüleim segítettek egy étterem megnyitásában, és gyerekként részt vehettem a konyha bepakolásában. Soha azelőtt nem éreztem magam olyan hasznosnak, mint akkor. Mikor a saját főzőiskolámat rendeztem be, ugyanez az eufória töltött el.

 

Amikor 9-10 éves koromban már aktívan főzőcskéztem, és nem sikerült valami, az sem szegte soha a kedvem. Mindig úgy voltam vele, hogy oké, hogy ez most nem sikerült, de hogyan lehetne jobban? Meg akartam mutatni az apukámnak, hogy ez nekem megy.

A középiskolában közgazdaságtant tanultam, ott már tudtam, hogy akarok egy saját vállalkozást, és azt is, hogy valahogyan kapcsolódni fog a gasztronómiához.

 

Az első diplomámat turizmus- és programszervezés szakon, a másodikat szálloda menedzsmentből szereztem. Remek tanáraim voltak, és olyan lelkesedéssel adták át a tudást, hogy a mai napig tudok ezekre támaszkodni a munkámban. A diploma után 11 évig dolgoztam turizmusban fornt office és back office területen is, de akkor is mindig az érdekelt, mi történik a konyhán.

 

A családom mindig unszolt, hogy menjek el főzőtanfolyamra, annyira érdekel a főzés, biztos élvezném. Nem álltam rá egykönnyen a dologra, de egy olaszországi nyaraláson, amikor felfedeztem, hogy ott is vannak főzőtanfolyamok, már komolyan elkezdett érdekelni a dolog.

 

32 éves voltam, mikor elmentem életem első főzőtanfolyamára, fantasztikus dolog történt velem. Olyan ereje volt az élménynek, hogy tudtam, én ezzel akarok foglalkozni, visszataláltam ahhoz az érzéshez, amit gyerekkoromban éreztem a főzés iránt. Hogy ezt imádom, ez izgalmas, alkothatok, és ez nekem jól megy, és még jobban akarom csinálni. Hazataláltam. Másoknak is át akartam adni az érzést, hogy milyen jó, amikor főzöl, és nem nézed az órát, csak élvezed, hogy csodák készülnek a kezed alatt.

Ez is tetszeni fog neked:

Vissza